A hirtelen szívmegállás egy keringési zavar, amely helyreállításának leghatékonyabb módja a defibrillátor (újraélesztő készülék) használata. Ez azonban legtöbb esetben nem áll rendelkezésre, így a keringést és a légzést pótolni kell. A laikus újraélesztés szabályait és lépéseit Molnár Zoltán mentőtiszt szakos hallgató (Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar), egyben egyházmegyei médiaképzős hallgató ismertette és mutatta meg csoporttársainak február kilencedikén.
A hirtelen szívhalál bárhol, bármikor, bárkivel előfordulhat. Ezért van nagy szükség arra, hogy félelmeinket és ijedtségünket félretéve minden esetben segíthessünk a bajban lévő embertársainkon. A hátterében leggyakrabban egy ingerületvezetési zavar áll, azon belül is az ún. kamrafibrilláció. Ennek során a szív remegésbe kezd, tehát nem áll le, de a pumpa funkcióját képtelen ellátni, így a keringés megáll.

Mit kell tennünk ilyen esetekben? Molnár Zoltán a legfontosabb tudnivalókat is megosztotta a hallgatókkal:

– Első lépésben győződjünk meg a saját, a jelenlévők és a bajbajutott biztonságáról! (Áramtalanítás, szellőztetés stb.)
– Óvatosan, de mégis határozottan szólítsuk meg, és ezzel egy időben vállainál rázzuk meg a sérültet! Ha nem reagál:
– 10 másodpercem van, hogy megvizsgáljam a légzését. Az állánál és a hajas fejbőr találkozásánál megfogom, és hátrahajtom a fejét! A fejemet lehajtom az sérült orra elé, így látom, hallom, érzem a mellkas emelkedését. Ha nincs légző mozgás:

– Megszólítok és kijelölök valakit, hogy azonnal hívja a mentőket. Számuk 104, de a 112-t tárcsázva is tudunk segítséget kérni. Tájékoztassuk a mentőket, hogy megkezdett újraélesztéshez kérünk segítséget, és érdemes rákérdezni, van-e a közelben defibrillátor. Ha fennáll a légúti akadály gyanúja (pl. a sérült az étteremben fekszik), keresni kell az idegi testet. A mentésirányító megad minden szóbeli segítséget.

– Elkezdjük a mellkas kompresszióját! Kézfejeinket ujjainknál kulcsoljuk át, alul lévő tenyerünk párnás részét helyezzük a mellkas középvonalába, a szegycsont alsó felére. Kezdjük el a mellkas lenyomását. A lenyomások mélysége öt, legfeljebb hat centiméter legyen. A lenyomások üteme 100-120/perc legyen. Egyszerre harminc lenyomást végezzünk.

– Majd végezzünk két befújást! Fejét, állát hátra húzzuk (így a légút szabad lesz), az orrot befogjuk, az ajkait bekapjuk, és öt másodperc alatt két befújást alkalmazunk. Közben meggyőződünk, emelkedik-e a mellkas: arcunkat fordítsuk a sérült mellkasa felé, nézzük annak süllyedését, illetve vegyünk friss levegőt, majd fújjunk be még egyet. Egy éves korig csecsemőknél két ujjunkat használva hármat nyomunk, kettőt befújunk, az orrot, és a szájat egyszerre bekapva. Gyerekeknél tizenöt nyomás után kettőt befújunk. Tóból kimentett embernél is meg kell kezdeni az újraélesztést. A hideg víz lassítja a halál bekövetkeztét.

– Folytassuk az újraélesztést! Két percenként az élesztő személye cserélődjön, a 30:2 arányú kompressziós befújást addig végezzük, míg meg nem érkeznek a mentők, vagy rendeződik a sérült keringése, illetve nem fáradunk ki.

Molnár Zoltán és a www.elsősegély.hu internetes weblap szerint a leggyakoribb hibák újraélesztés során a következők:

„A lenyomás túl mély, túl felületes, túl gyors, túl lassú. Gyakori és súlyos hiba, ha nem szilárd felületen végezzük (padlózat).

Lélegeztetésnél hiba a túl sok vagy túl kevés befújás, ha mellé megy, nem megfelelően hátrahajtott fejnél vagy hirtelen befújásnál a gyomorba áramlik a levegő.

Ne felejtsük el, hogy a legnagyobb hibát akkor követjük el, ha el sem kezdjük az újraélesztést, hisz ez esetben lehetőséget sem biztosítunk a keringés rendezésére.

Az újraélesztési protokoll a rendelkezésre álló statisztikai adatok, illetve az egészségügyi eszközfejlesztés tükrében általában öt évenként frissül. Legutóbb 2015 októberében publikálta az európai újraélesztési társaság (European Resuscitation Council – ERC).”

Geréné Sárga Monika