A húsvétot megelőző nagyböjt péntekjein országszerte keresztutat járnak a katolikus hívek, amely a templomokban, illetve sok településen a szabadtéren lévő (kálvária) tizennégy stáció előtti imádságból áll. A keresztúti ájtatosság elmélkedő imádság, amelyben a hívők – egyedül vagy közösségben – fölidézik Jézus keresztútjának történéseit. Jézus földi életének csúcspontja a kereszt volt. Szinte minden szava és tette ebben az áldozatban sűrűsödik. Ezért amikor a keresztutat így szemlélődve végezzük, újra és újra eszünkbe jutnak korábbi szavai és tettei, melyeket ezen az úton egyre világosabban megértünk. A keresztút valóban „lelkigyakorlat”: szemlélődés, elmélkedés és imádság. A „kontemplatív” vagyis szemlélődő élet titka az egyidejűség. A múlt és jövő eseményei különös módon összefonódnak a jelen időben, látjuk a legmélyebb összefüggéseket. Mekkora lelki öröm ez a világos-látás!

Jézus élete tökéletesen „kontemplatív” volt. Születésétől kezdve állandóan a kereszt és feltámadás szemléletében élt. Ezt az istenemberi öntudatot sugározza minden szava és tette. Többször is részletesen beszélt jövő sorsáról, hogy felkészítse barátait a nehéz napokra. Tudta, hogy szenvedése óráiban már nem lesz sem ideje, sem ereje, hogy magyarázzon nekik. De akkor ők emlékeznek majd minden korábbi szavára s tettére, és így lassan felfogják a kereszt és feltámadás misztériumát.

A keresztút az a másfél kilométeres útszakasz, amelyen Jézus a keresztet hordozta. Ez az út a Templom jobboldalán álló Antónia-vártól haladt Jeruzsálem utcáin a nyugati városkapun át fel a Golgotára.
Egy régi hagyomány szerint Mária, Jézus édesanyja gyakran végigjárta ezt az utat Fia feltámadása után, hogy így megemlékezzen szenvedéséről. Néhány hű tanítvány kíséretében lassan és elgondolkodva ment az utolsó vacsora termétől az Antónia-várhoz, onnan tovább a keresztúton fel a Golgotára és a sírbolthoz. Azután visszatértek „abba a terembe, ahol együtt szoktak lenni. Mindnyájan egy szívvel s lélekkel állhatatosan imádkoztak Jézus anyjával, Máriával együtt”. (ApCsel 1,13-14)
Euszébiosz és Szent Ambrus püspökök a 4. században leírták, hogy Szent Ilona, Nagy Konstantin császár anyja, hogyan kerestette meg Jézus keresztjét és építtette fel az első templomot a Golgotán a 320-as években. Később felállítottak néhány emléktáblát is a keresztút egyes helyein.

A 15. században már 12 márványtábla vagy emlékmű állt a keresztút mentén Jeruzsálemben. Ezeket stációknak vagy állomásoknak nevezték. A zarándokok megálltak az emlékművek előtt s egy kis szünetet tartottak az úton, hogy imádkozzanak és gondolkodjanak az eseményről, amely a felirat szerint ott történt.
Az 1600-as években alakult ki a keresztút végleges formája a 14 stációval. A ferences P. Antonio Daza volt az első, aki leírta a stációk történetét a lelkigyakorlatos könyvében (Exercios espirituales, 1620). Elmélkedéseit az evangéliumi elbeszélésekre és hiteles egyházi hagyományokra építette.

A keresztút tisztelete és gyakorlata ezután egyre jobban elterjedt a keresztény országokban. Mivel a legtöbb hívőnek sohasem volt alkalma a Szentföldre zarándokolni, a nyugati városokban is kezdtek építeni keresztutakat a jeruzsálemi mintájára. A szabadtéri keresztutakon minden állomást egy-egy kis kápolna vagy emlékmű jelzett a megfelelő felirattal. A legnépesebb zarándokhelyeken, mint Lourdes-ban és Fatimában, ember nagyságú szobrok ábrázolják az egyes stációk történetét. Ma már minden katolikus templomban van egy megszentelt keresztút. Az állomásokat 14 megszámozott kép, festmény vagy dombormű jelzi.

Sík Sándor: Keresztút

I. állomás: Pilátus halálra ítéli Jézust
"... Mikor Pilátus eltörte a pálcát,
Mi tartottuk a mosakodó tálcát,
Hogy mossa kezét meggyalázott székén:
Mi ordítottuk rekedtre a gégénk:
Feszítsd meg őt! ...
Emberek vagyunk; bűnösök vagyunk ...
Te, ki az ítélőn ítélkezel,
De bűne bánójával könnyezel,
Halld elfutó szavam:
Csak egyedül ne, csak a Bárány
Nyomán indulhassak oda,
Hol elejétől fogva vár rám
Keresztemmel a Golgota!

II. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet
Megroncsolt testtel, homloka tövisben,
Indul az útnak az elítélt Isten,
Vállán a kereszttel.
... én kezdettől rámszabott keresztem!
Elfogadom Uram, de hogy szeressem?
... Uram Jézus, Te adj erőt,
Vagy elbukom az első durva szónál.
De hiszen minden stációnál
Te jársz, Uram, szolgád előtt!

III. állomás: Jézus először esik el
Terhe alatt a szörnyű fának,
Terhe alatt a tenger bűnnek, ...
Terhe alatt a világ elejétől
Világ végeztéig minden rossznak:
Az Úr leroskad. ...
Vérünk és húsunk, emberfia, testvér!
Verejtékünk hordod és vérhullásunk:
Az én bűneim ülnek a kereszten:
Esnek kell Uram, mivel én elestem. ...
Akard, hogy úgy akarjam,
És megöleljem én is a zuhanó keresztet
Mondván: Míg meg nem áldasz, nem eresztelek!

IV. állomás: Jézus édesanyjával találkozik
Megy a Jézus a Kálváriára,
Fejében a töviskoronája.
Véres rózsák verték ki a testét,
Megy a Jézus, viszi a keresztjét.
Most először roskadt el alatta,
Vad pribékek keze fölrángatta.
Szeges szíjak a húsába tépnek,
Borzalommal kísérik a népek.
Szeges szíjak csontig elevenbe.
Jön az úton Szűzmária szembe.
A szeméből mennyek mosolyognak,
De szívében hét tőre pokolnak.
Hétfájdalmas, nézz ide miránk is,
Krisztus Anyja, légy a mi Anyánk is!

V. állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak
Cirenéből jött, messze földről, ...
Éppen hogy elfogyott a munka kezéről....
És most megragadják s borzadó vállára,
Melyen még az egész nap terhe ott reszket,
Rárakják a térdet csuklató keresztet. ...
Miféle menet ez? ...
Ki ez a férfiú? Simon odafordul.
Épen most rángatják újra fel a porból.
Feláll, - egy pillanat, csak egy, a szemébe,
Jézus Simonéba, Simon az övébe:
Veti neki vállát máris a nagy fának,
Megyen a Jézussal, föl a Golgotának.

VI. állomás: Veronika kendőt nyújt
Ó Istenarc, kegyetlen
Kínzástól éktelen!
Ó Irgalom, egyetlen!
Ó Jóság, végtelen!
Méltó ki lenne Hozzád?
Egy gyenge nő:
Letörli véres orcád
A keszkenő. ...
Ó lelkem, durva kendő,
Mocsoktól keserű:
Nézd, mennyi vár esendő
Arc, amit letörülj: ...
Vert arcok, s valamennyi
A Krisztusé.

VII. állomás: Jézus másodszor esik el
Imhol másodszor roskadsz el alatta. ...
Ó, Uram, én éppen csak abban az egyben hasonlítok Hozzád:
Hogy el tudok esni, hogy újra csak el tudok esni, ...
... Másodszor elesett Krisztus,
Akit ostorral ráncigál talpra a
gyűlölet ökle, könyörgök Hozzád
Állíts föl engem! Másodszor is
Állíts föl engem!

VIII. állomás: Jézus találkozik a síró asszonyokkal
Jeruzsálem leányai,
Mind, ti keserves Máriák,
Ne sirassátok az Ember Fit:
Timagatokon sírjatok,
S fiaitokat sirassátok el, ...
A boldogtalan bűnösökre öntsétek
Könnyeitek árját, rájuk ontsátok könnyel
Ölelkező szánalmatok,
Akik nem tudják, hogy mit cselekszenek.

IX. állomás: Jézus harmadszor esik el
Félig halálra váltan, már-már a Golgotán, ...
Harmadszor is leroskad a Keresztviselő.
Mi elesett apák, megesett fiai,
Honnan vegyünk erőt,
Hogy szólítani merjük a Keresztviselőt?
Nézz rám és nyújtsd kezed,
Hogy el ne bukjam én
Legalább ott, a végső, halálos Hegy tövén!"

X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól
Letépték anyja-szőtt mezét.
Leszaggatták varratlan köntösét,
S most itt áll, ország és világ előtt,
A zokogók és röhögők előtt,
Az Ember Fia, meztelen. ...
Hát én Uram? Mi lesz velem,
Ha eljön egyszer ama nap,
Mikor lábunkhoz omlanak
Az emberszőtte fátyolok, ...
S úgy csupaszon bámul reám
Az emberiség ...
S meglátják, hogy ki vagyok!
Ki is vagyok, én Istenem?
"Vetkezd le éned, s megtudod!
Ó meztelen Krisztus a hegytetőn,
Légy irgalmas vetkeztetőm!"

XI. állomás: Jézust a keresztre szegezik
Áll a kereszt az ég alatt, a föld felett.
Tajtékot ver lába körül a gyűlölet.
... Ember Fia, egyedül vagy a puszta végtelenben!
Egyedül lenni: emberek között,
Egyedül lenni: az Isten előtt ...
Egyedül lenni, önmagamnak is csak undora,
Hát ezt is megtapasztalod,
Ember Fia!
Akkor tudod meg, hogy mi a kereszt és ki az Úr, a nagy Kereszten, ha mellette függsz áldozatul.
Az áldozatban ott megoldatik minden titok:
Ott, akkor Isten, a nagy Hallgató,
Felelni fog.
Ott akkor: "Istenem, én Istenem!" kiálthatom.

XII. állomás: Jézus meghal a kereszten
Felkiáltottál: Beteljesedett. És lehajtottad fejedet.
Igen, Uram, közel a nap,
Talán az óra, tán a pillanat,
Amikor félrebillen a fejem,
Amikor én is beteljesedem.
És elkezdődik egy új csepp öröklét?
Bűn és erény, igazság, tévedés, ...
Kell valamennyi és minden kevés,
Csak a minden, a beteljesedés.
Lehajtott fejű Krisztus a kereszten: ...
Csak Tebenned a beteljesedés!

XIII. állomás: Jézus testét leveszik a keresztről
Drágalátos szent testét
A keresztről levették.
Szegény Jézus megpihen
Szűz Mária öliben.
Szűz Mária siratja:
... most itt vagy az ölemben,
Meggyalázva, összetörten.
Már el nem vesz tőlem senki.
Hát így kellett ennek lenni? ...
Legyen, amint meg van írva:
Elengedlek már a sírba. ...
Veled voltam a kereszten,
Hulló véreddel véreztem.
Végig, mindig veled voltam,
Veled vagyok most is, holtan. ...
Harmad hajnal mikor éled,
Én is veled visszatérek.
Mert örömben, fájdalomban
Nem élek én csak fiamban,
Nincsen, ami elszakasszon:
Én vagyok a Boldogasszony.

XIV. állomás: Jézus testét sírba helyezik
Állok a legutolsó stációnál,
Várom a beteljesedést.
És szembejön a Gyászmenet,
A Krisztus-temetés. ...
Mintha fölkelne az emberiség,
Temetni a Krisztust.
Ott van a menetben mind, aki él,
Jók és gonoszak, hitetlenek, hívők.
Mind ott vagyunk, ...S mindenfelől,
Ömlik az emberiség: temetni a Krisztust.
És minden nyelven a megváltott
... emberiségnek, egy láthatatlan pálca üzemére
Zuhog az egyetemes ének:
"Temessük el, temessük el!?"
Valahol
A kristálytenger fölött,
A Szék előtt
Feszült inakkal áll az Angyal.
Áll, vár és alig-alig győzi kivárni
A Harmadnap hajnallatát, ...
És lendül a szárny,
És lebben a kő,
És elhangzik a mindenségben:
"Békesség nektek, én vagyok!"

Forrás: Keresztút gyűjtemény, Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) - a magyar nyelvű keresztény irodalom tárháza állományában

Öröm-Hír Sajtóiroda
Derbecen-Nyíregyházi Egyházmegye