Advent második vasárnapján, december 9-én a Pócspetriben található Gondozási Központ előtt felépített Lourdes-i barlangot áldotta meg Szenes István plébános. Az ünnepélyes esemény előtt az egyházközség hívei az adventi gyertyagyújtás meghitt pillanatait is átélhették a Királyfalvi Miklós Általános Iskola előtti téren, ahol a diákok műsora színesítette a reményteli várakozás jegyében telt együttlétet.

Pócspetriben már az 1930-as évek közepétől hagyomány a lourdesi kilenced imádkozása. Először a hívek házaknál jöttek össze, aztán — mivel egyre többen csatlakoztak az imakörhöz —, a templomban folytatták fohászkodásukat a Szűzanyához.
Így született meg a gondolat, hogy a településen is legyen egy lourdes-i barlang, hiszen sokan vannak, akik nem jutnak el Lourdba, hogy a Szűzanyához fohászkodjanak. Köszönet minden nagylelkű adományozónak, a település önkormányzatának, a kivitelezőnek, akik támogatták és segítették a barlang felépülését.

1858. február 11-én a Lourdes melletti Massabielle-barlangban a szegény, tanulatlan, tizennégy éves Bernadette Soubirous-nak megjelent a Szűzanya.
A „Hölgy”, aki a Massabielle-barlangban megjelent, hófehér ruhát és vakító fehér köpenyt viselt, égszínkék öv volt derekán, lábát arany rózsa díszítette, és kezében rózsafüzért tartott. Összesen tizennyolc alkalommal jelent meg július 16-áig, bűnbánatot és engesztelést kérve. Február 25-én fölszólította Bernadette-et, fakasszon forrást a barlang meghatározott pontján, igyon belőle és mosdjon meg benne. Március 2-án megbízta a kislányt, „mondja meg a papságnak, hogy építsenek kápolnát és jöjjenek körmenetben” a jelenések helyére. Március 4-én már több mint tízezren kísérték el Bernadette-et a barlanghoz, de a látomásokban csak a kislány részesült. Március 25-én a Hölgy lourdes-i dialektusban a nevét is elárulta: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.”
Franciaországban a jelenések híre gyorsan terjedt, egyre nagyobb tömegek látogattak Lourdes-ba – a Pireneusok között, a Pau patak partján fekvő városkába – és a jelenések helyén fakadt forráshoz, mely 120 ezer liter vizet ad naponta. A forrásnál kezdettől fogva tapasztaltak csodás gyógyulásokat. A jelenéseket egyházi és világi hatóságok vizsgálták. Azok természetfeletti jellegét 1862-ben a tarbes-i püspök (Lourdes a tarbes-i egyházmegye területén fekszik), majd 1891-ben XIII. Leó pápa hivatalosan is elismerte.
1862-ben templomot kezdtek építeni a forrás feletti sziklára, amely 1876-ra elkészült, s melynek IX. Piusz pápa bazilika címet és előjogokat adományozott.
A jelenés helyén a sok csodálatos gyógyulás igazolta Mária Istentől kapott hatalmát. Lourdes világhírű zarándokhely lett, ahova milliók zarándokolnak el engesztelni és gyógyulásért vagy megnyugvásért imádkozni.

Holp Andrea
médiaképzős hallgató