„Légy áldott Szent István király!” című bevonulási énekkel kezdődött a Debreceni Szent István Plébánia templombúcsúja, augusztus 20-án, államalapításunk ünnepén. Bancsi Zoltán, a házigazda plébános mellett Szegedi Kálmán atya, a debreceni Jézus Szíve-templomból, Törő András püspöki titkár, és Wutkowatz Károly nyugalmazott plébános is jelen voltak az ünnepi szentmisén, amelyet Varga Lóránt, újfehértói káplán, a közösség egykori hívő tagja celebrált. A debreceni templom búcsújára, mint mindig, most is érkeztek zarándok testvérek más egyházközségekből, határon túlról, Nagykárolyból, Kaplonyból és Mezőpeterdről is.
Varga Lóránt atya homíliájának bevezető gondolataiban elmondta, mint az egyházközség egykori tagja, izgatottan áll az oltár előtt, hiszen a próféta mindig a saját hazájában kerül a legnehezebb feladat elé. Ezután az evangéliumi sziklára épített ház üzenetét kiemelve hangsúlyozta, a „sziklára épít” kifejezés átvitt értelemben definiálható úgy is, mint: „feltétlenül biztos, megtörhetetlen alapokra helyez”. Első magyar királyunk ünnepén elengedhetetlen, hogy megvizsgáljuk az ő korának eseményeit. Nekünk, magyaroknak különösen is nagyszerű példa az ő családja, felesége Boldog Gizella és fia, Szent Imre herceg keresztény élete.
Lóránt atya hangsúlyozta, a mai napig annak a gyümölcsét élvezzük, hogy Szent István király egy szabad, független, egységes nemzetet épített fel, amely több mint ezer éve fennáll, és az ő jóvoltából mi magyarok, Mária országának tekinthetjük magunkat.
„Szabadok vagyunk, de nem a törvényektől, hanem éppen a törvények által” — folytatta beszédét a káplán. „Mi keresztények a szabadságra nem evilági értelemben, egy kötetlen, szabályok és törvények nélküli világra gondolunk, hanem olyan szabadságeszményt próbálunk magunkévá tenni, amelyben szerepe és fontossága van a törvénynek.” A szónok példaként az Ószövetségi népet állította elénk. Mózes két kőtáblán megkapta az Úrtól a Tízparancsolatot. Bajok, nehézségek sújtották a népet, amikor ettől elfordult. Az Úristen törvényeinek betartásakor viszont szabaddá váltak.
Szent István függetlenné tette az országot, de nem az Istentől, hanem az evilági mértéktől: a vagyontól, ideig-óráig tartó csillogástól, pompától azáltal, hogy elsősorban családjával együtt életét a Mindenható Isten akarata szerint élte. Végül egy olyan egységes nemzetet hagyott ránk, amely nem bezárkózott a kalandozások után, hanem mindvégig nyitott és barátságos maradt a környező népek felé. Szent István király, fiához, Imre herceghez szóló intelmében találhatunk erre utalást: „Légy vendégszerető fiam!”
Ezután Lóránt atya homíliájában Boldog VI. Pál pápa szavaira utalt, aki hangsúlyozta, a Szent magyar király keresztény hittel, erős lélekkel maradéktalanul megvalósította azt, amire Isten kiválasztotta őt. Nemzetének megmutatta és kijelölte azt az igazi utat, amellyel nem csak az anyagi javak bőségéhez, hanem egyben magasabb értékű kincsekhez, vagyis lelki műveltséghez és a természetfölötti kegyelemhez vezet.
„Szent István tehát evangéliumi hűséggel sziklára építetve, feltétlenül biztos, megdönthetetlen alapokra helyezve szabad, független és egységes nemzetet épített hazánknak. Mindvégig bízott az isteni gondviselésben, akkor is, mikor élete végén nemzetének sorsa emberileg nézve, a racionalitás talaján maradva szinte kilátástalannak látszott. Ekkor ajánlotta az ő országát és népét Nagyboldogasszony oltalmába” — fogalmazott Varga Lóránt.
Majd ünnepi búcsúi beszédét, Aranyosi Ervin:,„Te milyennek látsz másokat” című történetével folytatta: „A történet tanulsága szerint a világ az emberi szívben tükröződik. Élhetünk örömteli, boldog életet ebben az István király által sziklára épített országban, vagy határainkon túl, de ha nem vagyunk boldog keresztény emberek, akkor felesleges útra kelni. Szomszédos városban, országban, más földrészen sem találhatja meg a békéjét, nyugalmát, boldogságát az, aki az Isten által rendelt helyén mindezt nem tudja megélni. A földi haza után következő örök boldogságban is olyan mértékben részesülünk majd, ahogyan itt a földön éltünk. Ha csak a nehézségeket, rossz dolgokat, sok szenvedést, tragédiát vesszük észre — amelyekből van bőven —, akkor odaát sem lehetünk igazán boldogok. Fontos, hogy az ember meglelje belső nyugalmát, meghallja Isten szeretetre hívó szavát. Ha azonban a keresztek és nehézségek ellenére is meg tudjuk élni Istenben az igazi lelki békét és derűt, akkor ilyen mennyország vár majd ránk” — fejezte be gondolatait Varga Lóránt újfehértói káplán.
A szentmise bemutatását követően az új kenyér megszentelése következett, majd megkoszorúzták a 2013-ban megáldott Szent István szobrot, és az egyházközösség templombúcsúja, Magyarország fővédőszentjének ünnepén agapéval zárult.
Zelenák Annabella
egyházmegyei média-képzős hallgató